Sziasztok!:)
Mindenki figyelmébe ajánlok egy oldalt, ha például fejlécre van szükséged, mint nekem. Mégegyszer hatalmas köszönet Melissának, aki egy fantasztikus fejlécet készített nekem. Tényleg örök hála.<3
http://faithandmelissa.blogspot.hu/

Prológus

Sziasztok!:)
Nos, mivel kedd van itt is vagyok. Egy kis bevezető féleséggel érkeztem és nagyonnagyon reménykedem benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. Viszont kérnék egy kis szívességet. Örülnék neki ha kapnék véleményeket. Jöhet hideg és meleg is.
Hatalmas ölelést küldök mindenkinek:)


Az eső apró cseppekben hullot az aszfaltra. A hatalmas házak mögött a Nap már lemenőben járt, így az ég a narancssárga több árnyalatában pompazott. A viharfelhők elüldözték az embereket az utcákról, csak néha bukkant fel egy-egy suhanó árny. Lépteim visszhangozak a kihalt sétányon. Borzasztóan fáztam, pedig még csak a szél sem fújt. Rabnak éreztem magam a hatalmas beton épületek miatt, amik fogva tartottak és nem tágítottak. Pont mint az emlékeim. Egy padhoz siettem, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem rajta félve körbenéztem. Egyedül voltam, de nem csak most. Az érzés nem volt új számomra. Rettentően féltem. Rettegtem. Lassan hunytam le fáradt szemeimet, ezzel próbáltam fékezni a kitörni készülő könnyeimet. Az egyik ablakból hangos gyereknevetés szűrődött ki s a szívem ismét összeszorult, ahogy az emlékeim mardosni kezdtek.

„-Na, Anyu csak meg egy mesét!-nyafogtam
 -Késő van már, Hopie! Majd holnap mesélek-emelt karjaiba, mire én jó erősen magamhoz szorítottam.
 -De én még nem vagyok fáradt!
-Én viszont igen-nevetett fel, ami viszont engem is nevetésre késztetett.
 -Szeretlek Anyu!
 -Én is, Hope!"

Halkan zokogni kezdtem. Térdeimet felhúztam a mellkasomhoz és az égre pillantottam. „Szeretlek Anyu!" De az eső apró cseppekben hullott az aszfaltra. A hatalmas házak mögött a Nap már lemenőben járt..

Köszöntő!

Sziasztok!
Ez lesz életem első története úgyhogy légyszi nézzétek el nekem a kisebb-nagyobb hibákat. És mivel itt a nyár és nekem pedig időm, mint a tenger gondoltam belefogok az írásba. A blog kinézete még elég bénácska...az igazat megvallva még semmijen. De ez nem lesz mindig így. A történetem főszereplője Hope Carter lesz. De amit biztosra mondhatok, hogy a történet szereplői köze fognak tartozni a(z) 1D fiúk is. Nem ígérek Happy End-et, de azt sem mondom, hogy depresszióba fog torkollni az egész. Remélem lesznek olvasói az én kis blogomnak. A részek keddenként lesznek/lennének, ez csak rajtatok függ. Vagy is ha jól számolom, holnap!!(!!!!!!!!!!!!)
Addig is hatalmas ölelés küldök mindenkinek:)